Egy mese, ami otthon kezdődött
A Storyza nem tárgyalóban született, hanem egy gyerekszobában.
A kislányunk, Szonja akkor volt bölcsis, és közeledett az ovikezdés. Ismerős érzés minden szülőnek: szerettük volna, hogy ne félelemmel, hanem kíváncsisággal várja, ami rá vár. Kerestünk hát egy mesét, amely felkészíti, és amelyben nem egy távoli mesehős a főszereplő, hanem ő maga.
Találtunk szép könyveket. De egyiket sem éreztük igazán a miénknek.
Így hát elkészítettük magunk: írtunk egy történetet, és megalkottuk hozzá a kis főhőst, aki úgy nézett ki, mint ő. Amikor Szonja először meglátta magát a könyv lapjain, olyan arcot vágott, amit azóta sem tudunk elfelejteni. Abban a pillanatban értettük meg, mire képes egy mese, ha tényleg a gyerekről szól.
Ebből a pillanatból lett a Storyza.
Ma már úgy készítjük a meséinket, hogy azt a bizonyos pillanatot minden gyerek megkaphassa, és hogy a mese ne csak szép legyen, hanem segítsen is: az első nagy kihívásokban, amiken minden kisgyerek átmegy.
Ebben pedig van egy erőforrásunk, ami tényleg csak a miénk: Szonja nagymamája, Hédi édesanyja, klinikai és mentálhigiéniai szakpszichológus. Eilerné Windecker Edit a kezdetektől velünk dolgozik: minden történetünket vele közösen véglegesítjük. Nálunk a szakmai lektor nem egy név a kolofonban, hanem a család része, aki úgy nézi át a meséinket, mintha a saját unokái olvasnák.
Mert az elsőt tényleg ők olvasták.
Mert szülőként pontosan tudjuk: a legjobb mese az, amelyik este összebújós, másnap pedig bátorságot ad.